Az ENA adalék talán a legjelentősebb felfedezés a műanyagok feltalálása óta

 

 Segítjük az ipart és az üzleti vállalkozásokat, hogy a műanyagszennyezés csökkentésével ökobarátabbakká válhassanak

 

Ha többet szeretne olvasni a biodegradálódó műanyagok történetéről és fejlődéséről, kattintson ide
Ha szeretné látni a különböző biodegradálódó műanyagok összehasonlító táblázatát, kattintson ide 

Ha szeretné megtekinteni vállalatunk előadásanyagát, kattintson ide. Mit jelent az, hogy “biodegradálódó műanyag” és miért van annyi zavar egy olyan fogalom körül, amit olyan könnyűnek hangzik megmagyarázni?  Az ASTM (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) így definiálja a biodegradálódó műanyagokat: lebomló műanyag, amely esetében a bomlást a természetesen előforduló mikroorganizmusokkal, úgy mint baktériumokkal, gombákkal és algákkal való kölcsönhatás eredményezi.  Egyszerűnek hangzik, miért van mégis annyi félreértés? A zavar igazán két dologból ered.  Az egyik, hogy keveredik a degradálódó és a biodegradálódó kifejezések  használata, a másik pedig, hogy a biodegradáció kifejezését nagyon szabadon használják.

Jelenleg a piacon háromféle olyan műanyagkategória van, amely lebomlik vagy biológiai úton bomlik le.  Ezek a technológiák a PLA (politejsav), az oxidatív lebomlás (oxo-degradáció) és egy új technológia, amit mikrobiológiai lebomlásnak (mikro-biodegradációnak) hívunk. Most, hogy ezt már tisztáztuk, hogyan állapítjuk meg, hogy melyik műanyag degradálódó és melyik biodegradálódó?

 

PLA MÛANYAG

A PLA egy keményítőből készült bioműanyag: konkrétan genetikailag módosított kukorica keményítőjéből (MGO élelmiszer) gyártják  A technológiai és támogató szervezetek, mint például  a BPI (Biológiailag Lebomló Termékek Intézete) azt állítja, hogy a PLA biológiai úton lebomlik.  Ez az állítás azonban nem egyértelmű, mivel ők rendkívül szabadon használják azt a kifejezést, hogy “biológiai bomlás”.  A PLA “komposztálható műanyag”, amely “degradáció” útján bomlik le és ezért ez nem igazi “biodegradáció”.  A PLA nem bomlik vagy biodegradálódik a hulladéklerakóban, és csak hőhatásra kezd el bomlani (konkrét esetben 60ºC-on, öt nap után).  Ilyen környezet csak kereskedelmi komposztáló telepeken fordul elő, NEM pedig a kerti háztartási komposztálóban.  Úgy vettük észre, hogy a PLA-t támogató cikkek és szervezetek nagy része igencsak hozzájárulnak a téma körüli zűrzavarnak, mert nem használják a technológia pontos szabványokon alapuló definícióit.  A PLA komposztálása során a visszamaradó anyag széndioxid, és mivel a professzionális komposztáló létesítmények jelenleg nem fogják fel a keletkező gázokat, ez általában belekerül a légkörbe. 

Amit a PLA-ról nem szoktak elmondani – kattintson ide

 

Oxo-biodegradálódó műanyag

 A következő kategória az oxo-biodegradáció.  Ahogy a neve is jelzi, ez a technológia is lebontja a terméket.  Ez a konkrét technológia olyan adalékanyagot használ, ami csak akkor kezdi meg a műanyaglánc lebontását, amikor az oxigén, hõ és nedvesség hatásának van kitéve.  Bár ez a technológia igen elöljáró ezzel a fajta degradációval, a marketinganyagok azt sugallják, hogy amint a műanyagdarabok elég kicsi fragmentumokra (darabokra) bomlanak, egy második fázis kezdődik meg, amelyben mikrobák tudják befejezni a bomlás folyamatát biodegradáció útján.  Ez bár igaz lehet, mégis rendkívül nehéz igazolni, mivel a műanyag fragmentumoknak a mikrobák szintjéig kell lebomlaniuk.   Különböző jelentések szólnak arról, hogy mi marad a talajban és a levegőben, miután a termék oxidatív degradációval lebomlott. Ezek között lehetnek nehéz fémek, könnyű fémek, sók és CO2. Mivel a termékek nagy része hulladéklerakóban fog lebomlani, a CO2 gázt általában felfogják és beeresztik a légkörbe.

 

Mikro-biodegradálódó műanyagok (ENA2.0 adalékanyaggal)

 A legújabb rendelkezésre álló technológia a harmadik generációs mikro-biodegradáció.  Ez az a technológia, ami az Earth Nurture adalékanyagok és termékek mögött áll. Ez a technológia is adalékanyag formájában valósul meg, amit a jelenlegi polimerekhez adnak hozzá kis mennyiségben. Az Earth Nurture sokféle különböző összetevőt használ a polimerláncok felbontására, és attraktánsok (csalogatóanyagok) segítik elő a mikrobák megtelepedését a műanyagon. Mivel a polimerlánc nyitott, a mikroorganizmusok a szénláncot tudják tápanyag- és energiaforrásként használni. Ez atomi szinten történik, a maradék anyagok pedig szén-dioxid (CO2), metán (CH4) és inert (inaktív) humusz, és mivel a termékek nagy része hulladéklerakóban bomlik le, a CO2 és CH4 gázokat felfogják, elengedik vagy elégetik. Szintén fontos megjegyezni, hogy ez a folyamat levegő, fény és hő jelenlétében vagy anélkül is aktiválódik és attól függetlenül lezajlik, hogy milyen mélyen van eltemetve a műanyag. Ez a fajta műanyag a szokásos módon is újrahasznosítható.

A legújabb laboratóriumi vizsgálati eredmények szerint a 40 mikronnál vékonyabb fóliák kielégítik a komposztálhatóság kritériumait mind Európában (EN13432), mind pedig az USÁ-ban (ASTM D6400). Ennek megerősítésére komoly vizsgálatokat fognak végezni 2012. végén Németországban (Fraunhofer Intézetben).

 

KÖVETKEZTETÉSEK:

Nos, ez a lényeg dióhéjban.  Most már tudjuk, hogy mi a különbség a lebomló, oxo-degradálódó és mikrobiológiai úton lebomló folyamatok között.  A nagyobb kérdés azonban még mindig fennáll, nevezetesen, hogy melyik technológia és módszer jobb a környezetnek.  Ez is fontos kérdés és további magyarázatokat igényel, bár mindig szem előtt kell tartani, hogy mi a környezetre gyakorolt összhatás. Amikor választ keresünk erre a környezetvédelmi kérdésre, ne feledkezzünk meg a következő szempontokról: élelmiszerek felhasználása műanyaggyártásra, rovarirtószerek, amelyek hatással vannak a vizekre, az összes vízfelhasználás, a folyamatban használt összes fosszilis energiahordozó, a feldolgozás és a bomlási folyamatok során kibocsájtott üvegházhatású gázok, a termékből származó előnyök, valamint hogy származik-e a biodegradáció vagy degradáció során valamilyen haszon, például tiszta energia.  Ésszerű-e óriási mennyiségű élelmiszert felhasználni műanyagok gyártására, amit lehetne a Föld éhezőinek táplálására is használni?  Lezajlik-e a bomlási folyamat a hulladéklerakó mélyén is, illetve megfelelőek-e a termékek a kereskedelmi hulladék-újrahasznosításra?

 

Köszönöm szépen, hogy időt fordított e cikk elolvasására és remélem, hasznosnak találta a benne lévő információkat.

 

Üdvözlettel:

 

Malcolm Brown

 

 

BIODEGRADÁLÓDÓ MŰANYAG TECHNOLÓGIÁK

Earth Nurture adalékok

Politejsav-alapú komposztálható bioműanyagok

Oxodegradálódó adalékok

Műanyagokkal kevert keményítő

Adalékanyag a hagyományos műanyaghoz keverve

Igen

Nem, az anyag önmagában komposztálható

Igen

Igen

Lebomlás módja

A természetes baktériumokat arra ösztönzi, hogy felemésszék a műanyagot a hulladéklerakóban a talajban vagy a természetes vizekben

Lényegében degradálódó, de csak kereskedelmi komposztálótelepen, hulladéklerakóban nem bomlik le

Kémiailag lebontja a műanyagot intenzív hő vagy UV fény hatására, majd biológiailag lebomlik, ha a hőhatás elegendő volt

A műanyag nem bomlik le, csak a keményítő, miközben a műanyag érintetlen marad

Általános név vagy márkanév

ENA

PLA, kukorica műanyag, Natureworks, Igneo

Symphony, EPI, Wells Reverte, D2W, Noebeide

Generikus név

Hulladéklerakóban való biodegradálódás valószínűsége

100%

Nem biodegradálódik hulladéklerakóban

Nem valószínű az előkezelés hiánya miatt

A keményítő része csak hulladéklerakóban bomlik le – a műanyag nem

 

Ha szeretné látni a különböző biodegradálódó műanyagok összehasonlító táblázatát, kattintson ide 

Content copyright 2009-2010. Biogreen Products Europe. All rights reserved.